“MI” és ők: tech vs kapcsolat - de ki nyer?
AI és gyerekek
© Szomora Virág – Gordon Módszer Magyarország | Minden jog fenntartva.
A cikk tartalma szerzői jogi védelem alatt áll. Másolása, átvétele, átdolgozása vagy újraközlése csak előzetes írásbeli engedéllyel lehetséges. Részletek idézése kizárólag a szerző és a Gordon Módszer Magyarország megjelölésével, valamint az eredeti cikkre mutató hivatkozással megengedett.
“Tartsák meg a józan eszüket, az emberi kapcsolataikat és tanítsák ezt a gyerekeiknek is!” zárta az előadását dr. Tari Annamária az AI Summit 2026 első napján Budapesten.
Mit tanít az AI a szülő–gyerek kapcsolatról, és miért válhat a jó kapcsolat a mesterséges intelligencia korának egyik legfontosabb mentális egészségvédő tényezőjévé?
A gyerekek már nemcsak információt kérnek a mesterséges intelligenciától. Tanácsot, figyelmet, társaságot és időnként lelki támaszt is. Miközben az AI egyre ügyesebben utánozza a kapcsolódást, nekünk egyre fontosabbá válik valami, amit a technológia nem tud helyettünk megtanulni: hogyan legyünk valóban jelen egymás számára.
Képzeljünk el egy tizenöt éves gyereket, aki éjfél után még ébren van. Összeveszett a barátjával, szerelmi csalódás érte, valaki kinevette az osztályban, vagy egyszerűen csak azt érzi, hogy valami nincs rendben vele. A szülei alszanak. A barátainak nem akar írni.
Megnyit egy chatbotot.
A gép válaszol.
Azonnal. Türelmesen. Látszólag ítélkezés nélkül.
És itt kezdődik egy olyan történet, amelyről sokkal többet kellene beszélnünk, mert túlmutat azon, hogy hány órát tölt egy gyerek képernyő előtt.
Mi történik akkor, amikor a mesterséges intelligencia pontosan azokat a szükségleteket kezdi kielégíteni, amelyekre korábban elsősorban az emberi kapcsolataink adtak választ?
A gyerek nem feltétlenül akar a gép és az ember között választani
Az idei AI Summit Budapest három egymást követő előadása különösen erősen világította meg ezt a dilemmát.
Dr. Buda László pszichiáter, pszichoterapeuta „Mit üzen nekünk a mesterséges intelligencia? – Az AI és az emberi lélek találkozása” címmel beszélt arról, hogyan változhat az ember és az AI viszonya, miközben a technológia egyre inkább együttműködő partnerré válik. Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatója pedig a gyerekek AI-használatának kapcsolati lehetőségeit és kockázatait mutatta be. (AI Summit Budapest)
A két gondolatmenet találkozásánál egy különösen fontos felismerés rajzolódik ki: a mesterséges intelligencia nem pusztán egy újabb digitális eszköz. Bizonyos helyzetekben kapcsolati szerepet is betölt. A telefon, ami korábban ember és ember közötti kapcsolódási lehetőséget jelentett, később a kapcsolattartás platformjává vált, mára az emberi kapcsolatok mételye lett. Ahelyett, hogy többet és jobban kapcsolódnánk általa, vele kapcsolódunk. Kapcsolataink pedig szépen lassan elsikkadnak.
Ez pedig egészen más helyzetet teremt.
Egy keresőmotorhoz azért fordulunk, mert tudni szeretnénk valamit. Egy AI-asszisztenstől kérhetünk segítséget házi feladathoz, ötleteléshez vagy tervezéshez.
Egy AI-karakterrel viszont beszélgetni lehet.
Lehet neki írni arról, hogy mit érzünk. Lehet vele szerepjátékot folytatni. Lehet gyakorolni egy nehéz beszélgetést, romantikus helyzeteket vagy konfliktusokat. Lehet tőle visszajelzést kérni. A használat tárgya ilyenkor már nem pusztán az információ. A kapcsolat élménye kerül előtérbe.
Steigervald Krisztián előadása, mint számomra korábban több generáció kutatással foglalkozó előadás újra kihangsúlyozta a magátólértetődő dolgok fontosságát. Mert egész más az, hogy képes vagyok megtanulni használni valamit, ami újdonság számomra, mint az, hogy valaminek a létezése alapvetés, adottság, mi sem természetesebb. Tehát amíg nekünk, mai szülőknek volt életünk az internet, a social média és az AI előtt, hiába gondoljuk azt magunkról, hogy amúgy ezeket szuperül megtanultuk használni, a gyerekeinknek nem volt AI és internet előtti életük. Nekik ez alapvetés, adottság, magától értetődő. Mint nekünk a villanykapcsoló vagy a hűtőszekrény. És ez az adottság olyan különbségeket eredményez és olyan súlyos veszélyeket hordoz az egyén szintjén, amit nagyon nehéz emberileg felfogni.
Miért olyan vonzó egy „mindig elérhető” társ?
A gyerekek és kamaszok életében különösen fontosak azok a kapcsolatok, amelyekben biztonságosan kipróbálhatják magukat. Megtanulják, hogyan lehet közeledni, visszautasítást elviselni, vitatkozni, bocsánatot kérni, kompromisszumot kötni, figyelni valaki más érzéseire.
A valódi kapcsolatoknak azonban van egy kellemetlen tulajdonságuk: súrlódással járnak. A másik embernek lehet rossz napja. Lehet elfoglalt. Félreérthet minket. Megsértődhet. Visszautasíthat. Saját szükségletei és határai vannak.
Egy AI-karakter ezzel szemben folyamatosan alkalmazkodik a beszélgetőpartnerhez. Ráadásul mindig egy kicsit pozitívan elfogult, részrehajló, ami a felhasználó részéről a függőség kialakulásának nagyon erős pillérje.
A Common Sense Media 2025-ös, 1060 amerikai, 13–17 éves fiatal bevonásával készült országos felmérése szerint a megkérdezettek 72 százaléka már használt AI-companiont, 52 százalékuk pedig legalább havonta néhányszor használta. A fiatalok 33 százaléka valamilyen társas vagy kapcsolati célra használta ezeket: beszélgetés gyakorlására, érzelmi támogatásra, szerepjátékra, barátságra vagy romantikus interakcióra. Ugyanebben a kutatásban minden harmadik AI-companiont használó tinédzser azt mondta, hogy fontos vagy komoly dolgokat inkább a chatbotjával beszélt meg, mint egy valódi emberrel. (Common Sense Media)
Ezek amerikai adatok, ezért nem szabad őket automatikusan a magyar gyerekekre vetíteni. A jelenség irányát azonban világosan mutatják. A gyerekek egy része már nemcsak kérdez az AI-tól. Kapcsolódik hozzá.
A „varázscukrászda” veszélye
Az egyik legerősebb kép, amely az AI Summiton felmerült, egyfajta varázscukrászda volt.
Bemegyünk, és szinte bármit kérhetünk. Ha édeset szeretnénk, édeset kapunk. Ha valami nem ízlik, kérhetünk mást. A rendszer idővel egyre jobban kiismeri, mi tetszik nekünk. Ha egy gyerek megy be, szülői kíséret nélkül, neki vége.
Az AI esetében ez a személyre szabás különösen erős lehet. A rendszer emlékezhet a korábbi beszélgetésekre, alkalmazkodhat a stílusunkhoz, reagálhat az érzelmi állapotunkra, és olyan választ adhat, amelyet az adott pillanatban jó hallani.
A gyerek fejlődését a kapcsolat minősége mélyebben befolyásolja annál, mint hogy egyszerűen jól érzi-e magát benne.
Meg kell tanulnia azt is, hogy a másik ember nem mindig azt akarja, amit ő. Hogy egy kapcsolatban két ember szükségletei találkoznak. Hogy a konfliktus kibírható. Hogy a másiknak is lehet határa.
A valódi kapcsolat éppen azért fejleszt, mert nem mindig tökéletesen kényelmes.
Egy mesterséges társ ezzel szemben könnyen létrehozhat egy olyan „súrlódásmentes” kapcsolatélményt, amelyhez képest a valódi emberek nehezebben kezelhetőnek tűnnek.
A Stanford Medicine által ismertetett kutatásban a vizsgálók három AI-companiont teszteltek kamaszok szerepében. A kutatás során többek között szexuális, önsértéssel, erőszakkal és drogokkal kapcsolatos problémás válaszokat is ki lehetett váltani. A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy az ilyen rendszerek érzelmi intimitást szimulálnak, miközben a serdülők még éppen tanulják a kötődés, a határok és az intimitás szabályait. (Stanford Medicine)
Ez nem azt jelenti, hogy minden AI-használat káros. Azt jelenti, hogy a kapcsolati funkciót betöltő AI egészen más kockázatokat hordoz, mint egy szövegszerkesztő vagy egy kereső.
Mi történik, ha baj van?
Itt válik különösen kényessé a történet.
A mesterséges intelligencia sok esetben rendkívül meggyőzően kommunikál. Éppen ezért könnyű azt hinni róla, hogy akkor is „tudja, mit kell mondani”, amikor valaki komoly lelki krízisben van.
A jelenlegi kutatások alapján erre nem szabad biztonságos mentális egészségügyi rendszerként tekinteni.
Egy 2026-ban megjelent, a JAMA Pediatrics folyóiratban publikált országos amerikai felmérés szerint a 12–21 évesek 19,2 százaléka használt már AI-chatbotot mentális egészséggel kapcsolatos tanácsért. A használók 63,3 százaléka senkinek sem mondta el, hogy erre használta a chatbotot. (DOI)
Ez utóbbi különösen fontos, mert azt jelenti, hogy a felnőttek egy része egyszerűen nem tud arról, milyen szerepet tölt be az AI gyermekének életében.
Közben egy Stanford által ismertetett biztonsági tesztben az AI-companionok kamaszok mentális egészségi vészhelyzeteire csak az esetek 22 százalékában reagáltak megfelelően, szemben a tesztelt általános célú chatbotok 83 százalékos arányával. (Stanford Medicine)
Ez nem bizonyítja, hogy az AI szükségszerűen rontja a fiatalok mentális egészségét, azt viszont világosan mutatja, hogy egy komoly lelki krízisben lévő gyerek nem maradhat kizárólag egy chatbotra utalva.
A mentális egészség nem kósza hóbort
A probléma súlyát az is növeli, hogy a szakmai segítséghez való hozzáférés korlátozott.
Az UNICEF Magyarország 2025-ös országos felmérése szerint az óvoda- és iskolapszichológusok egyre súlyosabb problémákkal találkoznak, miközben kevesen vannak és túlterheltek. Az UNICEF a gyermekpszichológiai és -pszichiátriai ellátás területi egyenlőtlenségeire és szakemberhiányára is felhívta a figyelmet. (UNICEF)
Az UNICEF magyarországi kutatása alapján a tinédzserek egyharmada gyakran, vagy szinte mindig lehangolt, több mint 10%-uk depressziós. A 14-18 évesek körében az öngyilkosság lett a leggyakoribb halálok. Megdöbbentő.
A gyermekpszichiátriai rendszer kapacitásproblémája sem új keletű: az MTA egy korábbi összefoglalója 50–60 praktizáló gyermekpszichiáterről számolt be, és súlyos területi egyenlőtlenségeket is jelzett. (MTA)
Ez bizony fontos háttér az AI térnyeréséhez. Egy mindig elérhető chatbot ugyanis ott is megjelenik, ahol az emberi segítség nehezebben hozzáférhető, így az AI könnyen betölthet egy valódi ellátási hiányt. És éppen ezért nem lehet egyszerűen démonizálni.
A gyerekek közben valódi szükségletekkel érkeznek
Talán itt érdemes egyet hátralépni. Ahelyett, hogy csak azt kérdezzük, „Miért használják ennyit az AI-t?”, érdemes azt is megkérdezni: „Mit kapnak ott, amire szükségük van?”
Figyelmet.
Elérhetőséget.
Elfogadást.
Kíváncsiságot.
Visszajelzést.
Azt az élményt, hogy valaki meghallgatja őket.
Egy helyet, ahol kérdezhetnek anélkül, hogy kinevetnék őket.
Lehetőséget arra, hogy olyan gondolatokat is kimondjanak, amelyeket egy valódi embernek még túl nehéz lenne.
Ezek nagyon is valós emberi szükségletek. Az AI nem feltétlenül létrehozza őket.
Fel tudja ismerni és nagyon gyorsan ki tudja szolgálni őket. Teszi mindezt ráadásul ingyen. Ezért különösen fontos a család, az iskola és a segítő szakmák szerepe.
Ha ebbe szülőként belegondolok már megint úgy érzem, fordítva ülünk a lovon. Az AI Summit másik előadásán azt is megtudtuk, hogy egy dolgozó akár 30%-os hatékonyságnövekedést is elérhet az AI segítségével. Én úgy érzem, erre azért lenne szükségem, hogy több időm és energiám jusson a gyermekemre, a családomra, a kapcsolataimra. Ehelyett az AI, mint mentális mankó, pont azt a szerepemet váltaná ki, amit nem akarok odaadni neki. Ez biztosan egy olyan pont, ahol észnél kell lennünk szülőként!
A WHO 2023-as, bizonyítékokra épülő szülői intervenciós irányelve kifejezetten a szülő–gyerek kapcsolat erősítését, a támogató szülői működést és a gyermekek mentális, érzelmi és viselkedési problémáinak megelőzését helyezi a középpontba. (Egészségügyi Világszervezet)
A kapcsolódás tehát nem valamiféle „plusz”, amit akkor adunk a gyereknek, ha minden más már rendben van. A kapcsolat maga is része a mentális egészség infrastruktúrájának.
Az AI néha valóban segíthet
A tudomány jelenleg nem ad alapot arra, hogy minden chatbothasználatot veszélyesnek tekintsünk.
Egy 2025-ös szisztematikus áttekintés szerint bizonyos mentális egészségre fejlesztett társalgási rendszerek ígéretes eredményeket mutattak a distressz, a depressziós és szorongásos tünetek csökkentésében, ugyanakkor a szerzők további, jobb minőségű és hosszabb távú vizsgálatokat sürgetnek. (medinform.jmir.org)
Az AI segíthet például gondolatokat rendszerezni, információt keresni, egy beszélgetést előre gyakorolni vagy megfogalmazni valamit, amit nehéz kimondani. A gond ott kezdődik, amikor a segédeszközből elsődleges érzelmi támasz válik.
Mit tehetünk szülőként?
Talán itt lenne a legkönnyebb egy újabb tiltólistát írni.
Ne használja.
Ne beszéljen vele.
Ne adja meg az adatait.
Ne töltsön vele túl sok időt.
Csakhogy a technológiai fejlődés sebessége mellett a puszta tiltás hosszú távon aligha lesz elegendő. A valódi védelem ott kezdődik, ahol a gyerek megtapasztalja, hogy van valaki, akihez bármilyen kérdéssel, érzéssel vagy problémával fordulhat. Innen nézve különösen fontos a Gordon Módszer kapcsolati szemlélete.
A Gordon Módszer egyik legerősebb válasza: tanuljunk meg valóban hallgatni
Thomas Gordon P.E.T. (Szülői Eredményesség Tréning) modelljének egyik központi készsége az Értő Figyelem: amikor a szülő nem rögtön tanácsot ad, megoldást keres vagy értékeli a gyerek érzéseit, hanem megpróbálja visszaadni, visszatükrözni, amit megértett belőlük. A modellhez tartoznak az én-üzenetek és a konfliktusok kölcsönösen elfogadható rendezését célzó módszerek is. (Gordon Módszer Magyarország)
Nézzünk meg egy hétköznapi helyzetet.
A gyerek belép az ajtón:
„Elegem van ebből az egész iskolából.”
A gyors szülői válasz:
„Ugyan már, csak hétfő van.” Vagy: „Mi történt már megint?”
Egy Értő Figyelemre épülő válasz egészen más lehet:
„Úgy tűnik kiakasztott ma valami...”
Ennyi. Nem oldottuk meg a problémát. Viszont nem zártuk le a beszélgetést.
Lehet, hogy a következő mondat:
„Igen. A tanár mindenki előtt megszégyenített.”
És már van miről beszélni. A kapcsolat szempontjából ez óriási különbség.
A gyereknek nem mindig megoldásra van szüksége
Az AI egyik nagy előnye éppen az, hogy elképesztő sebességgel képes megoldásokat kínálni. A szülőnek ezért egyre inkább meg kell tanulnia valami mást: elviselni, hogy a gyerek problémája egy ideig probléma marad.
Meghallgatni anélkül, hogy azonnal tanácsot adnánk.
Elfogadni egy érzést anélkül, hogy minden viselkedést elfogadnánk.
Határt szabni úgy, hogy közben a kapcsolat megmaradjon.
A Gordon Módszerben ezt a készségváltást is fontos elemként kezejük: amikor a helyzet megkívánja, a szülő az én-üzenetről vissza tud váltani Értő Figyelemre, hogy a gyerek problémája valóban meghallgatást kapjon.
A pedagógus szerepe sem kerülhető meg
Ugyanez érvényes az iskolára. Egy pedagógus nem tud minden gyerek személyes segítője lenni, és nem is ez a feladata.
Viszont sokszor ő az egyik első felnőtt, aki észreveheti, ha egy gyerek eltávolodik a többiektől, megváltozik a viselkedése, vagy egyre inkább egy digitális térben keresi azt, amit korábban a közösségben kapott.
A Gordon-féle T.E.T. (Tanári Eredményesség Tréning) egyik alapgondolata szerint a tanár és a diák kapcsolatában is szükség van a másik fél szükségleteinek felismerésére, a világos, nem hibáztató kommunikációra és a konfliktusok közös rendezésére.
Ez azért érdekes, mert az AI korában az iskola egyik feladata éppen az lehet, hogy valódi kapcsolatokat gyakoroltató tér maradjon. Ahol lehet kérdezni. Ahol lehet hibázni. Ahol a konfliktus nem feltétlenül kapcsolatvesztés. Ahol a másik ember nem algoritmus, amelyet néhány jó prompttal a saját igényeinkhez igazíthatunk.
A mesterséges intelligenciát középpontba helyező, nagyszabású, világszínvonalú rendezvény megnyitó beszédében szó esett az oktatásról és a fiatalokról is. És bár az oktatás előtérbe helyezését mindig üdvözlöm, véleményem szerint már túlhaladtuk a javaslatot. A fiatalokat valóban szükséges innovatív gondolkodásra tanítani és ösztönözni, de nem mi fogunk nekik az AI-ról tanítani, ők fogják ezt élni. Sokkal fontosabb szerintem, ha valódi kapcsolatokról, emberi működésekről tudjuk őket tanítani. Elfogadásról, meghallgatásról, türelemről, segítőkészségről, köszönésről.
Mit tanulunk meg a kapcsolatokról?
Az AI-companionok egyik legnagyobb kockázata talán nem is az, hogy egy gyerek „túl sokat beszél egy robottal”. Hanem az, hogy közben milyen kapcsolati mintákat tanul meg és fog természetesnek tekinteni.
Ha a másik mindig elérhető, mit gondolunk az elérhetőségről?
Ha mindig egyetért velünk, mit gondolunk a konfliktusról?
Ha mindig a mi érzéseinkre reagál, mennyire lesz természetes, hogy egy valódi kapcsolatban a másik ember érzéseire is figyelni kell?
Ha bármikor kiléphetünk egy kapcsolatból egyetlen gombnyomással, mennyit tanulunk a nehéz helyzetek javításáról?
Ezekre a kérdésekre még nincs tudományos válasz.
A kutatás gyorsan fejlődik. A Nature Human Behaviour 2026-os tanulmánya például már több mint ezer Character.AI-felhasználó adatait és több mint 4600 beszélgetést vizsgált a chatbotokkal kialakuló társas kapcsolatok és a jóllét összefüggéseinek feltárására. A szerzők éppen azért tartják fontosnak ezt a területet, mert az AI-companionok használata már kapcsolatjellegű élményeket hoz létre. (Nature)
A hosszú távú fejlődési következményeket azonban még nem ismerjük.
Az AI-ról szóló beszélgetésekben sokat hallunk promptolásról, kritikai gondolkodásról, forrásellenőrzésről, adatvédelemről és digitális műveltségről.
Mindegyik fontos.
De van egy másik kompetencia, amelyről kevesebb szó esik: kapcsolati műveltség.
Annak felismerése, hogy mikor kell információ.
Mikor kell egy eszköz.
Mikor kell egy barát.
Mikor kell egy szülő.
Mikor kell egy pedagógus.
És mikor kell képzett mentális egészségügyi szakember.
Egy gyereknek ezt nem egyetlen beszélgetésben kell megtanulnia. A mindennapi kapcsolataiban tanulja abból, ahogyan a szülei hallgatják, ahogyan egy konfliktus után újra egymásra találnak, ahogyan egy felnőtt reagál arra, amikor valami kellemetlent mond, hogy a hibái után is megmarad-e a kapcsolat.
Az AI korában a kapcsolat már biztonsági kérdés
Talán ez a legfontosabb következtetés.
A gyerekek AI-használatának szabályozása szükséges.
Az életkori garanciák, az adatvédelem, a független biztonsági tesztek, a krízishelyzetekben történő megfelelő továbbirányítás és a platformok felelőssége szintén szükséges. Maga a Character.AI is jelentősen szigorított a kiskorúak számára elérhető nyílt végű beszélgetéseken, és 2025 novemberétől fokozatosan megszüntette ezt a funkciót a 18 év alatti felhasználóknál. (character.ai blog)
De a technológiai védelem csak az egyik réteg.
A legfontosabb védelem ott van a családban. Az iskolában. A közösségekben.
A WHO és UNICEF programjai is a támogató gondozói kapcsolatok, a kommunikáció, a problémamegoldás és a stresszel való megküzdés fejlesztését tekintik a fiatalok mentális egészségét támogató beavatkozások fontos elemének. (Egészségügyi Világszervezet)
Ezért a mesterséges intelligencia megjelenése nem teszi idejétmúlttá a kapcsolati nevelést.
Sokkal értékesebbé teszi.
Mert a gyerekünk életében egyre több olyan szereplő lesz, amely gyorsabban válaszol nálunk, többet tud nálunk, türelmesebbnek tűnik nálunk, és soha nem mondja azt, hogy „most nincs kedvem erről beszélni”.
Nekünk pedig valami egészen mást kell adnunk: emberi jelenlétet, valódi kölcsönösséget. Határokat. Kíváncsiságot. Konfliktusokat, amelyeket meg lehet oldani.
És egy olyan kapcsolatot, amelyben a gyerek megtapasztalhatja: nem kell tökéletesnek lennem ahhoz, hogy meghallgassanak.
Lehet, hogy a mesterséges intelligencia korának egyik legfontosabb szülői feladata éppen ez lesz.
Nem az, hogy minden alkalommal gyorsabb választ adjunk az AI-nál. Hanem hogy olyan kapcsolatot építsünk, ahová a gyerek akkor is vissza akar jönni, amikor az AI már rég válaszolt.
Az emberi kapcsolataink új próbája
Ugyanez a technológia lassan a felnőttek kapcsolataiba is beköltözik. Egyre több beszélgetés zajlik MI-val: tanácsot kérünk tőle, vele gondolkodunk, neki mondjuk el, ami bánt, és van, aki a párkapcsolati konfliktusait is vele beszéli meg. Innen már csak egy lépés, hogy az egyik fél úgy érezze: a társa több figyelmet, időt és érzelmi energiát ad egy gépnek, mint neki.
„Az asszony többet beszél azzal a szarral, mint velem” – hangzott el a példa az AI Summit egyik előadásában, és a mondat nyerssége éppen azt mutatja meg, milyen újfajta féltékenység és hiányérzet jelenhet meg a kapcsolatainkban. Óriási feladat lesz megtanulni úgy beszélgetni egymással, hogy egy mesterséges intelligenciával is fel tudjuk venni a versenyt. Egy gép ugyanis mindig rendelkezésünkre áll, nem fárad el, nem sértődik meg, nem hurcolja magával a tegnapi sérelmeit, és képes azonnal arra a hangnemre váltani, amire éppen szükségünk van.
Egy valódi kapcsolat ennél sokkal nehezebb terep. Éppen ezért az AI korában egyre fontosabb megtanulnunk azt, amire a Gordon Módszer évtizedek óta tanít: hogyan figyeljünk egymásra úgy, hogy a másik valóban meghallva érezze magát.
© Szomora Virág – Gordon Módszer Magyarország | Minden jog fenntartva.
A cikk tartalma szerzői jogi védelem alatt áll. Másolása, átvétele, átdolgozása vagy újraközlése csak előzetes írásbeli engedéllyel lehetséges. Részletek idézése kizárólag a szerző és a Gordon Módszer Magyarország megjelölésével, valamint az eredeti cikkre mutató hivatkozással megengedett.
