Nem szükségszerű, hogy szülői létünk megerőltető és nehéz „élmény” legyen, ami problémákkal, aggodalmakkal és szorongással jár. Dr. Harold Minden, szülői tréner, tanulmánya szülők százainak részvételével az alábbi kérdésre kereste a választ:
„Milyennek értékelnéd szülői tapasztalataidat?”
A válaszok a következő képpen alakultak:
22% „kielégítő és pozitív”
37% „mérsékelten kielégítő”
41% „frusztrált és negatív”
Dr. Minden kutatása azt is kimutatta, hogy az elégedett szülők 69%-a válaszolta azt, hogy részt venne egy gyerekneveléssel, szülőséggel foglalkozó tréningen, míg a frusztrált és negatív szülők közül csupán 37% válaszolt így. Úgy tűnik nem ismerték fel, hogy támogatásra lehet szükségük a gyereknevelésben. Ezek a szülők gyakran úgy gondolják, hogy az, hogy gyerekeik végül milyenek lesznek, nem rajtuk múlik, inkább szerencse kérdése. Legtöbbjük azokra a nevelési és probléma megoldási módszerekre hagyatkozik, amiket szüleik és nagyszüleik használtak, még akkor is, ha tudják, ezek a módszerek nem működnek.
Ma már nem kétséges, hogy azok a szülők, akik részt vesznek egy tréningen és megtanulják, hogyan alakítsanak ki egyenrangú, nem hatalom-elvű kapcsolatokat mind gyermekeikkel, mind társukkal, boldogabb házasságokat és családokat alkotnak, és a gyerekek egy „új típusát” hozzák létre, akik rendelkezni fognak az alábbi tulajdonságokkal:
Önállóan kielégítik saját szükségleteiket és igényeiket, ugyanakkor tekintettel vannak arra, ha ez a tevékenységük kellemetlenül érint valakit.
Felettébb érzékenyek az igazságtalanság minden formájára a világon.
Úgy bánnak barátaikkal, ahogy velük viselkednek otthon – jó hallgatóság, jó tanácsadók, jól ki tudják fejezni magukat, jók a probléma-megoldásban, és jól kezelik a konfliktusokat mások között.
Korukhoz képest érettek, vidámak, szeretőek, játékosak.
Azt akarják, hogy igényeik teljesüljenek, mégis önzetlenek, emberbarátiak és bőkezűek.
Kevésbé van szükségük arra, hogy másoktól függjenek – ugyanakkor jó baráti kapcsolataik vannak és könnyen alakítanak ki újakat.
Kevésbé tartanak attól, hogy kinevetik őket, kevésbé érdekli őket, hogy mások mit gondolnak róluk, stabilabb az egyéniségük.
Nem ijednek meg az ismeretlentől, nem ragaszkodnak minden áron a megszokotthoz.
Jobban elfogadják saját magukat, azt, amilyenek – ezáltal szabad kezet adnak maguknak abban, hogy változtassanak magukon és fejlődjenek.
Az ilyen típusú gyerekek nevelése időt és energiát, komoly elköteleződést igényel. Nincsenek trükkök, vagy azonnali, gyors megoldások. Azoknak a szülőknek, akik rászánják az időt a megértésre, és kipróbálják, gyakorolják a tanultakat, végül gazdag jutalomban lesz részük, általában minden reményüket és várakozásukat túlszárnyalva.
Forrás: www.gordontraining.com