Tudjátok mit köszönhetek a Gordon tréningeknek? Miért tanítom ma is nagyon szívesen?
Az első sajátélményt nyújtó képzéseken tanultam meg beleérezni a gyerek szempontjaiba, motivációiba… Ettől megnőtt a türelmem.
Megtanultam úgy meghallgatni őket, hogy megértsék Önmagukat és megtalálják sajátmegoldásaikat, a helyett hogy bombáztam volna őket jobbnál jobb ötletekkel, amikor bajban voltak. Így rengeteg szavuk lett saját érzéseik kifejezésére, ami a későbbiekben (például most, amikor 12 és 17 évesek) nagyon sokat segít rajtuk és rajtam is. Ha a gyerek képes definiálni aktuális problémáját, az azt jelenti, hogy érzéseit tudatosította, azokat szavakba öntötte és nyitott a változást ígérő cselekvésre. Ezt sok felnőtt sem tudja. Megtanulták, hogy mindenki a maga problémájának a legjobb megoldója, ezért nem a megoldást várják tőlem, csak a meghallgatást. Pl. „Anya van rám pár perced, nyugtalan vagyok, szeretnék rájönni mi zavar ennyire?! ” Persze van olyan is, amikor tanácsot kérnek! Olyankor elmondom, hogy én mit tennék a helyükben!
Megértettem, hogy az én igényeim legalább annyira fontosak,mint a gyerekeimé. Nem lesz jó nekik, ha a szülő szerepem áldozatává válok. Ezért fontosnak tartom, hogy tudjanak a saját terveimről (pl. délután olvasni szeretnék egy órát) és mondják elmaguk is, mit szeretnének csinálni egy-egy pillanatban, napon vagy hétvégén. Tervezzünk előre, hogy mindannyian kielégíthessük vágyainkat!
Leszoktam a címkék használatáról, ezek helyett a viselkedéseikre fókuszáltam! Pl. Nem azt mondtam nekik, hogy – „Hú, de agresszív vagy!”, hanem: „Ha ilyen nagy erővel az arcába rúgod az öcsédnek a labdát, és végig sír, amíg kint vagytok, én nem tudok bent ebédet készíteni! Így nem vagyok nyugodt!
A szabályalkotásba egészen kicsi koruktól bevontuk őket, legalábbis a legnehezebb napi feladatoknál, mint a fürdés, fekvés, étkezés szabályai, stb. A konfliktusok egy része így elkerülhető volt.
Természetesen jönnek a napi rutinon kívül is konfliktusok. Ezeket a lehető legkreatívabban próbáltuk és próbáljuk most is megoldani. Miután én megtanultam, megtanítottam nekik, hogy a konfliktus nem harc (annak vesztesei és győztesei vannak), kezeljük problémának, mert annak megoldásai vannak. Keressük elő a lehető legtöbb lehetséges megoldást és válasszuk azt amelyik mindenkinek megfelelő. Soma fiam ezen a hétvégén nehezen egyeztette össze a családi programot a barátaival való találkozással: „Ez még nem elég jó megoldás, kell lennie egy ennél is jobbnak!”- mondta. Megtalálta! De, nem lázadt a közös kertészkedés ellen és tiszteletben tartotta barátjának szabadidejét is.
Azt sosem állítottam, hogy mindent jól csináltam. Koránt sem. Azt sem mondom, hogy aThomas Gordon által tanított készségek minden esetben elegendőek. Én jobb szülő lettemáltaluk, mint lettem volna e nélkül. A szülő szerephez nem kérnek tőlünk végzettséget. A szüleink gyereknevelési szokásai, atőlük kapott minták ma nem biztos, hogy megfelelőek. Én nagyon sokat kaptam ThomasGordon képzésein. 1993 óta tanítom is!- Tölgyesi-Nagy Klára