Békésebb gyereknevelés – 15 alapelv a harmonikus családi élethez

Írta dr. Thomas Gordon, fordította Szomora Virág

A családi élet sokkal nyugodtabb és örömtelibb lehetne – nemcsak a szülők, hanem a gyerekek számára is –, ha a szülők elfogadnának néhány egyszerű, de mély jelentőségű alapelvet a gyerekek működéséről. Ezek az elvek segítenek megérteni a gyerekek viselkedését, csökkentik a feszültséget a családban, és közelebb hozzák egymáshoz a családtagokat.

I. A gyerekeknek – akárcsak minden embernek – szükségleteik vannak, és viselkedésükkel ezeket próbálják kielégíteni

A gyerekek viselkedése mögött mindig valamilyen szükséglet áll.Amikor tesznek valamit, valójában azt próbálják elérni, hogy valamely igényük teljesüljön.

II. A gyerekek nem „rosszalkodnak” – egyszerűen csak viselkednek, hogy kielégítsék a szükségleteiket

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szülőknek minden viselkedést el kell fogadniuk.

A gyerekek időnként olyan dolgokat tesznek, amelyek a szülők számára kellemetlen következményekkel járnak. Például:

• hangoskodnak

• rendetlenséget csinálnak

• feltartanak minket, amikor sietünk

• zavarnak, amikor csendre lenne szükségünk

• plusz munkát okoznak

• megszakítják a beszélgetésünket

• eltörnek valamit

Ha azonban így tekintünk ezekre a helyzetekre, sok minden megváltozik:

A gyerek nem ellenünk cselekszik, hanem magáért.

Ő egyszerűen egy szükségletét próbálja kielégíteni – még akkor is, ha ez éppen zavarja a mi szükségleteinket.

Ha a szülők kihagynák a szótárukból a „rosszalkodás” szót, sokkal ritkábban éreznének haragot vagy ítélkezést. És így kevésbé éreznék szükségét annak is, hogy büntetéssel reagáljanak.

A szülőknek természetesen szükségük van módszerekre arra, hogy kezeljék a számukra elfogadhatatlan viselkedéseket – de a címkézés és a büntetés nem tartozik ezek közé.

III. A szülők nem tudnak minden gyermeki viselkedést elfogadni

Képzeljünk el egy helyzetet.

Pihentek vagyunk, jó a hangulatunk, és a 12 éves fiunk gitáron gyakorol. Örömmel hallgatjuk – jó látni, hogy élvezi.

Két nappal később azonban fáradtak vagyunk, és épp egy rövid szundikálásra készülünk. A gyerek újra hangosan gitározni kezd. Most már zavar.

Ugyanaz a viselkedés – mégis teljesen más reakciót vált ki belőlünk. Ez nem következetlenség, hanem emberi működés. A szülők is emberek, akiknek hangulata, energiaszintje és helyzete folyamatosan változik.

IV. A szülőknek nem kell mindig következetesnek lenniük

Sok nevelési tanács azt sugallja, hogy a szülőknek mindig következetesnek kell lenniük.

Valójában azonban ez nem reális elvárás.

A gyerekek pontosan tudják, hogy:

• az embereknek vannak jobb és rosszabb napjaik

• különböző helyzetekben máshogy reagálnak

Sőt, a gyerekek inkább az őszinte szülőket tisztelik, mint azokat, akik megpróbálnak mindig ugyanúgy reagálni.

V. A szülőknek nem kell mindig egységfrontot alkotniuk

Sok szülő úgy gondolja, hogy minden helyzetben támogatniuk kell egymást, még akkor is, ha valójában nem értenek egyet. Ez azonban gyakran azt jelenti, hogy az egyik szülő nem őszinte a saját érzéseivel kapcsolatban.

A gyerekek nagyon érzékenyek a hitelességre. Gyorsan észreveszik, ha egy szülő „szerepet játszik”. Ezért sokkal egészségesebb, ha a szülők felvállalják:

• néha másképp látják a dolgokat

• különböző érzéseik lehetnek ugyanarról a viselkedésről

  
  

VI. Ha egy kisgyerek elnemfogadhatóan viselkedik, annak oka van – még ha ki is kell találni

A csecsemők és kisgyerekek viselkedése mögött mindig valamilyen ok áll. Néha könnyű kitalálni, mi az. Máskor igazi „nyomozás”. A szülők azonban idővel nagyon jók lesznek ebben.

Sokan például megtanulják megkülönböztetni:

• az éhes sírást

• a fáradt sírást

• a kényelmetlen sírást

VII. Ha egy viselkedést nem tudunk elfogadni, kínáljunk helyette másikat

Egy kisgyermek viselkedését gyakran könnyebb átirányítani, mint megtiltani.

Például:

• a gyerek rángatja új harisnyádat → adunk neki egy régit

• a kanapén ugrál → párnákkal a földön ugrálhat

• ragacsos kézzel fel akar mászni az ölünkbe → először kezet mosunk

Ez a módszer segít büntetés nélkül megoldani a helyzetet.

VIII. A gyerekeknek tudniuk kell, hogyan hat ránk a viselkedésük

A nagyobb gyerekeknél fontos, hogy megfogalmazzuk az érzéseinket.

Például:

• „Nem hallom a telefonban a másikat, amikor ilyen hangos a tévé.”

• „Aggódom, hogy elkésünk, ha ilyen lassan készülődsz.”

Ezeket nevezzük „én-üzeneteknek”. Az én-üzenet arról szól, hogyan hat ránk a viselkedés, nem arról, hogy a gyerek mit csinál rosszul.

IX. Sokszor könnyebb a környezetet megváltoztatni, mint a gyereket

A szülők ösztönösen is tudják, hogy a környezet nagy hatással van a viselkedésre.

Például:

Gazdagítsuk a környezetet:

• gyurma

• kirakó

• könyvek

• rajzeszközök

Máskor viszont csökkentsük az ingereket, például lefekvés előtt.

X. Ha változást szeretnénk, beszéljünk magunkról – ne a gyereket minősítsük

A legtöbb szülő automatikusan „te-üzeneteket” használ:

• „Mindig rendetlen vagy.”

• „Sosem figyelsz.”

Ezek védekezést váltanak ki. Az én-üzenetek viszont együttműködést hívnak elő.

XI. Ha a szülők hatalommal nevelnek, az idővel elfogy

A büntetésre és jutalomra épülő nevelés rövid távon működhet. Hosszú távon azonban a gyerekek különböző túlélési stratégiákat alakítanak ki:

• lázadás

• ellenállás

• hazugság

• titkolózás

• agresszió

• visszahúzódás

XII. A gyerekek a hatalomra egészségtelen megküzdési módokkal reagálnak

Amikor a gyerekek úgy érzik, hogy kontrollálják őket, gyakran ilyen reakciók jelennek meg:

• düh

• ellenállás

• manipuláció

• passzivitás

Ez hosszú távon a kapcsolatot is rombolja.

XIII. A fegyelmezés ritkán győz meg – inkább csak kényszerít

A fegyelmezés sokszor csak addig működik, amíg a szülő jelen van. Amint a hatalom eltűnik, a gyerek gyakran visszatér a korábbi viselkedéshez. Mert a szükségletei nem változtak.

XIV. Ha a szülő diktátor vagy „lábtörlő”, valaki mindig veszít

A legtöbb konfliktus két módon szokott megoldódni:

1. A szülő nyer – a gyerek veszít

2. A gyerek nyer – a szülő veszít

Mindkét esetben sértődés és feszültség marad.

XV. A legjobb megoldás: amikor senki sem veszít

Létezik egy harmadik út: a közös megoldás keresése. Ebben a módszerben:

1. a szülő és a gyerek elmondja a szükségleteit

2. együtt keresnek megoldásokat

3. olyan megoldást választanak, amely mindkettőjüknek elfogadható

Ezt nevezzük „vesztes-mentes módszernek”.

Ennek hatása gyakran látványos:

• jobb kapcsolat a szülőkkel

• több együttműködés

• nagyobb felelősségérzet

• jobb iskolai teljesítmény

• kevesebb konfliktus

A békés nevelés nem arról szól, hogy a szülők mindig engednek. Hanem arról, hogy:

• megértjük a gyerek szükségleteit

• őszintén kommunikálunk

• együtt keresünk megoldásokat

Amikor a családban senki sem veszít, a kapcsolat erősebb lesz – és ez minden nevelés alapja.