- Dr. Thomas Gordon cikke alapján írta Szomora Virág
Sok szülő nagy erőkkel próbálja gyermekét valami elképzelt formába, egy általa elvárt jelenséggé alakítani. Mindezt teszik azzal a meggyőződéssel, hogy “Végülis az én gyerekem, nem?” “A szülőknek joguk van befolyásolni gyermekeiket a legjobb belátásuk szerint.”
Az a szülő, aki úgy érzi, birtokolja gyermekét, és ezáltal jogosnak tartja formálni őt, sokkal nagyobb eséllyel fog elnemfogadást érezni a gyermek viselkedésével szemben, amikor az eltér az ő elképzelésétől.
Az a szülő, aki képes különálló, és mint ilyen tőle különböző emberi lényként tekinteni gyermekére - nem pedig mint a szülő tulajdonára - hajlamos több elfogadást érezni a gyermeke viselkedésével szemben, mivel neincs egy forma, egy elvárt minta, amiből a gyermek kilógna. Ezek a szülők készek elfogadni gyermekük egyediségét, képesek hagyni, hogy a gyermek azzá váljon, amivé testi és lelki képességei alapján válhat. A különbözőséget elfogadó szülő képes hagyni, hogy gyermeke kialakítsa saját “programját” az életre, míg a kevésbé elfogadó szülő szükségesnek érzi, hogy megtervezze gyermeke életét.
Sok szülő saját maga “kiterjesztéseként” látja gyermekét. Ennek gyakran az az eredménye, hogy a szülő nagy erőfeszítések árán próbálja irányítani gyermekét az általa elképzelt “jó gyerek” képe irányába, esetleg olyan irányba erőlteti, amit ő maga sajnos nem tudott megvalósítani. A humanisztikus pszichologiában az utóbbi időben gyakran felmerül a szuverenitás, vagy önállóság kérdése. A tapasztalat és a kutatási eredmények egyaránt alátámasztják, hogy az egészséges, boldog emberi kapcsolatokban minden személy megengedheti a másiknak, hogy önálló, különálló legyen. Minél inkább jelen van a szuverenitás szemlélete a kapcsolatban, annál kevésbé érezzük szükségesnek a másik megváltoztatását, elutasítani egyediségét vagy eltérő viselkedését. Dr. Thomas Gordon családokkal kapcsolatos munkájában, csakúgy mint a PET tréningeken sokszor szükségesnek érezte emlékeztetni a szülőket: “Létrehoztál egy életet, most hagyd, hogy a gyermeké legyen. Hadd döntse ő el, mihez kezd az élettel, amit tőled kapott.”
Khalil Gibran - A Próféta
“Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.”
A szülők változtathatnak magukon, így csökkentve a számukra elnemfogadható helyzetek számát azáltal, hogy belátják, hogy gyermekeik nem a tulajdonaik, nem az ő kiterjesztésük, hanem önálló, egy-egy Edi emberi lények. A gyermeknek jogában áll azzá válni, amivé képes, függetlenül attól, hogy mennyire különbözik ez az eredmény a szülőtől vagy annak elképzelésétől. Ez az ő elidegeníthetetlen joga.
A Gordon PET tréningen a szülők megtanulják, hogyan fejezzék ki, ha gyermekük viselkedése nem elfogadható számukra, valamint hogyan adhatják át, mutathatják meg gyermeküknek saját értékrendjüket - tisztelettel. Hogyan alakíthatnak ki mindkét fél számára kielégítő és boldog kapcsolatot gyermekükkel (vagy családtagjaikkal) anélkül, hogy a másik fél személyes szabadságát, szuverenitását sértenék.
