/Linda Adams, a Be Your Best szerzője és a Gordon Training International vezetője/
A csend nagyon erőteljes módja lehet annak, hogy „együtt legyünk” egy másik emberrel, különösen akkor, ha az illető gondban van. Azt közvetítheti, hogy elfogadjuk a másik személyt úgy, ahogyan az adott pillanatban van, és főleg ha erős érzései vannak, például bánat, félelem vagy harag.
Ez a fajta csend azt jelenti, hogy hajlandóak és képesek vagyunk teljes figyelmünket a másik személynek szentelni. Ez magában foglalja a megfelelő szemkontaktust, valamint olyan gesztusokat, mint a bólintás, az odafordulás, a mosoly, a homlokráncolás és más arckifejezések, amelyek tudatják a másik személlyel, hogy valóban figyelünk rá.
Ha csendben maradsz és nem mondasz semmit, akkor teret és zavartalan időt adsz neki, hogy beszéljen arról, ami éppen a fejében jár. Amikor egy másik személynek döntést kell hoznia, problémát kell megoldania, vagy egyszerűen csak arra van szüksége, hogy kimondja a gondolatait, a csend gyakran lehetőséget ad arra, hogy külső nyomás nélkül legyen ideje beszélni, gondolkodni és dönteni.
Ez nem ugyanaz, mint a „ harapj a nyelvedbe” típusú csend, amikor nagyon szeretnél közbevágni, és tanácsot vagy vigasztalást nyújtani, kérdéseket feltenni vagy véleményt nyilvánítani, de visszafogod magad. Az a fajta hallgatás tele van ítélkezéssel, és azt sugallja, hogy nem igazán figyelsz a másikra, hanem inkább a saját reakcióiddal vagy elfoglalva azzal kapcsolatban, amit ő mond.
Lényeges, hogy a csendet elfogadónak érezze az ember, hiszen az emberek még akkor is érzékelik az ítélkezést és az értékelést (akár negatív, akár pozitív), ha az csendben történik. Ha nem fogadod el a másik embert olyannak, amilyen, az valószínűleg eléggé nyilvánvaló lesz a számára. És kevésbé valószínű, hogy máskor is megosztja veled az érzéseit és a problémáit.
Magától értetődik, hogy a hallgatásnak mint segítő készségnek van egy korlátja - bár segíthet másoknak, hogy beszélni kezdjenek, és segíthet nekik abban, hogy elfogadva érezzék magukat, nem bizonyítja, hogy a hallgató megértette őket. Ehhez az Értő Figyelemre van szükséged.
