A reggelek sok családban nem a nap legnyugodtabb pillanatai...
- Szomora Virág
- okt. 14.
- 1 perc olvasás
Reggel 7:40.
A gyerek még pizsamában, a cipő meg valahol az ágy alatt.
Te már harmadszor mondod, hogy „indulnunk kell!”, de mintha a levegőbe beszélnél. A gyomrodban feszülés, a torkodban türelmetlenség. Ő meg dacosan néz rád — vagy épp sírni kezd, hogy „nem akarok iskolába menni”.
Ismerős?
A Gordon-módszer szerint a viselkedés egyben problémajelző üzenet is. Mögötte mindig ott van egy érzés, és az érzés mögött egy szükséglet. Lehet, hogy a gyereked nem lustálkodik — hanem szorong. Lehet, hogy nem akar „rossz lenni” — csak épp nem tudja, hogyan fejezze ki, hogy fél.
Hunter Clarke-Fields (Megnyert gyermekkor) szerint a legtöbb szülő ilyenkor ösztönösen a viselkedésre reagál:
– „Ne hisztizz, már késésben vagyunk!”
– „Miért nem tudsz egy kicsit igyekezni?”
De ha egy pillanatra meg tudunk állni, és mély levegőt veszünk, lehetőségünk nyílik kapcsolódni.
Próbáld meg ezt mondani helyette:
👉 „Látom, hogy nehéz most összekészülnöd. Talán aggaszt valami az iskolával kapcsolatban...”
👉 „Tudod mit, üljünk le egy percre, mielőtt összecsomagolunk. Lélegezzünk együtt. Fog ez menni nekünk. Együtt megcsináljuk.”
Ezzel azt üzened: „Fontos vagy nekem. Nem kell tökéletesnek lenned, hogy szerethesselek.”
A szorongó gyereknek nem megoldásra van szüksége, hanem biztonságra. Arra, hogy a szülő jelen legyen — és elbírja az érzéseit.
💬 „A türelem nem gyengeség, hanem tudatos döntés a kapcsolódás mellett.”
