A gyermek viselkedésének oka mindig pozitív!

Szülőként mindannyian ismerjük ezt a jelenetet: gyermekünk azt mondja, hogy „Még!” — még akkor is, ha már öt ajándékot kibontott. Tovább akar játszani a videojátékkal, pedig már ideje fürdeni. Még egy fagyit kér, miután már kettőt megevett.

Ilyenkor könnyű azt érezni, hogy a gyerekünk hálátlan, követelőző, vagy egyszerűen csak lehetetlen vele. Pedig a felszín alatt teljesen más történik.

Mit mond valójában a gyerek?

A gyerek viselkedése mindig egy pozitív belső élmény kifejezése. Amikor azt mondja, hogy „még”, akkor valójában így érez:

• „Annyi szép ajándékot kaptam, ez olyan jó volt — szeretném tovább érezni ezt az örömöt.”

• „Nagyon élvezem a játékot, nem akarom abbahagyni.”

• „Ez a fagylalt finom, szeretnék még egy kicsit a jó érzésből.”

A gyerek nem minket kritizál, és nem azt üzeni, hogy amit adtunk, az nem elég. Egyszerűen csak közli a saját vágyát — érettségében, szókincsében, életkorában elérhető módon.

Hol csúszik félre a kommunikáció?

Amikor a szülő a gyerek kérését személyes kritikaként értelmezi:

• „Azt hiszi, hogy rossz szülő vagyok, mert nem adok elég ajándékot.”

• „Ennek a gyereknek sosem elég semmi!”

• „Mikor lesz végre hálás azért, amit kap?”

A buktató: a szülő magára veszi azt, ami valójában nem róla szól.

Ez a félreértés gyorsan veszekedéshez, hatalmi harchoz vagy bűntudathoz vezethet — teljesen feleslegesen.

A jó hír: a gyerek nem a szülőt értékeli — csak a jó érzést keresi

A gyermeknek vágyai vannak, a szülőnek pedig saját határai. És a kettő teljesen békésen is találkozhat, ha a szülő elismeri az érzést, és egyértelműen közli a döntését.

Hogyan reagáljunk jól? P.E.T.-szemléletben

1. Először ismerd el az érzést és a vágyat

• „Nagyon jó érzés ajándékot kapni, igaz?”

• „Ez a fagyi tényleg isteni.”

• „Te tényleg imádsz játszani a barátaiddal!”

• „Micsoda jó lenne még 100 ajándékot kibontani, ugye?”

Ezzel nem azt mondod, hogy teljesíted a vágyát — csak azt, hogy érted, amit érez.

A gyerekek ezt keresik: az érzéseik tükrözését, nem racionalizálást.

2. Aztán mondd el világosan a saját döntésed

• „Bárcsak megtehetném, de ma már nem hosszabbítom meg a képernyőidőt.”

• „Nagyon szeretnéd, de ma már nem veszünk több fagyit.”

• „Most nem tudok tovább játszani. Fáradt vagyok és más dolgom is van. Holnap este folytathatjuk.”

Fontos: egyértelmű, tiszteletteljes, magyarázat nélküli határ.

Ez egyszerűen hangzik — de megtanulni idő és gyakorlás

A valóságban mindezt fáradtan, időnyomás alatt, érzelmileg érintve, egy még többet akaró gyerekkel szemben megtenni… Nos, ez gyakran kihívás.

De jó hír, hogy a P.E.T. éppen ebben segít: megtanít olyan kommunikációs készségekre, amelyekkel könnyebb meghallani a gyerek valódi üzenetét, kifejezni a saját határainkat, és megelőzni a felesleges konfliktusokat.

A gyerek viselkedése mögött mindig egy pozitív szándék, egy jó érzés vagy egy fontos szükséglet áll. Ha ezt meglátjuk, az egész kapcsolat légköre megváltozik.