⭐️(Nemár, van ilyen, hogy nevelési stílus? Ez komoly? - Az! Komoly.)⭐️
Mit tegyünk mi, szülők, ha valamire rá kell venni a gyerekeinket, és a hatékony kommunikációra tett erőfeszítéseink lepattannak? Ilyenkor gyakran “felvesszük a kesztyűt”, hogy érvényesítsük megoldásunkat. Ekkor az egyik fél “nyerni” fog, kielégíti szükségleteit, a másik pedig “veszít”.
A tekintélyelvű szülői megközelítésben a probléma megoldását felülről a szülő adja át. A szülő határozza meg a szabályt, a gyermeknek pedig engedelmeskednie kell.
A tekintélyelvű nevelési stílus abból a meggyőződésből fakad, hogy a megfelelő fejlődés érdekében a gyermekeket meg kell büntetni a rossz viselkedésért, és jutalmat kell kapniuk a jó viselkedésért. Ennek a megközelítésnek az a célja, hogy megtanítsa a gyerekeket minden szülői utasítás teljesítésére. A gyermekek a büntetés elkerülése érdekében engedelmeskednek, ha a szülő hatalmát használja fel arra, hogy testi vagy lelki kellemetlenséget okozzon a gyermeknek. A tekintélyelvű megközelítést alkalmazó szülők azonban nagy árat fizetnek az engedelmességért.
A végeredmény könnyen megjósolható: a gyerek nem érdekelt a megoldás kivitelezésében, sértett a szülővel szemben, és nincs lehetősége önfegyelmet tanulni, miközben a szülőnek sok gondja van a végrehajtás ellenőrzésével.
Az I. Módszerrel nevelő szülő gyakran megkapja ugyan a remélt engedelmességet, de gyerekei haragos elidegenedésével fizet ezért.
Érdemes megfigyelni, hogyan viselkedik egy gyerek, miután szülei az I. Módszerrel oldották meg konfliktusukat; arcán düh és neheztelés látható, vagy ki is mond valami ellenségeset, esetleg fizikai támadással is megpróbálkozik szülei ellen. Vagyis az I. Módszer egy fokozatosan romló szülő–gyerek kapcsolat csíráit hordozza magában. A szeretetet és gyöngédséget harag és gyűlölet váltja fel.
❤️VAN KIÚT A TEHETETLENSÉGBŐL ÉS KUDARCBÓL!
