Ezen a héten részt veszünk a Lapkaland által szervezett kezdeményezésben!
Néha elfelejtjük a hétköznapi rohanásban, hogy együtt játszani jó! De miért is kellene játszani a gyermekeinkkel? Mit is játsszunk? Minderről szót ejtünk a posztokban különböző szakemberekkel karöltve. Sőt, nyereményjátékkal is készülünk! Tarts velünk!
Napjainkban a gyerekeknek több játékuk van, mint a történelem során valaha. A boltok, bevásárlóközpontok, a reklámok arra vannak kihegyezve, hogy vegyél még egy játékot. Mert olcsó. Mert pont ilyened még nincs.
A világ nagy múzeumaiban láthatunk hasonló tárgyakat, mint Nagy Sándor játéka, a hintaló, vagy II. Erzsébet királynő játéka, egy búgócsiga. Amikor pedig meglátogatom valamelyik ismerősömet, akinek van egy-két gyereke, akkor térdig gázolok a játékban. Aztán meghallgataom, hogy a gyerek nem tud magával mit kezdeni, soha nem játszik, pedig ma is ezt meg azt kapta. Mindig kapnak valamit. Van olyan is, aki azt meséli, hogy a gyermeke megsértődött, mert ő nem visz neki minden nap ajándékot, amikor megy érte az oviba, pedig Bercike anyukája mindig hoz valamit. Gondoljatok bele. Minden egyes nap!
Ezrével olvashatunk hasonló történeteket arról, hogy a mai gyerekek nem tudnak játszani, hogy semmi nem éri el az ingerküszöbüket, hogy indokolt egy háromévesnek tabletet venni, mert folyton unatkoznak. Hiába rendez be otthon apa és anya egy játszóházat, az nem elég.
És eközben hol lakik apa és anya? Az ő holmijaik hol férnek el, amikor mindent elöntenek a játékok? Ki pakolja el a nap végén?
A JÁTÉKMINIMALIZMUS a környezetmódosítás egy új, kedvelt fajtája, ami egyre népszerűbb a szülők, és egyre sikeresebb a gyerekek körében.
A rengeteg játék a lakásban olyan túlingerelt környezetet hoz létre, ami mind a gyerekekre, mind a szülőkre nézve nyomasztó.
A játékminimalizmus szerint a család megszabadul a játékok nagy részétől, csak néhány, gondosan kiválasztott játékot tartanak meg, vagy ha valaki az elejétől fogva így csinálja, akkor csak nagyon ritkán vásárol játékot. Kegyetlenül hangzik. És igen, a gyerekek egy darabig nem örülnek neki, hiányolják a huszonharmadik macit, aminek persze hirtelen lett neve is. Aztán hamar rájönnek, hogy mennyit nyertek vele!
Ugyanis a gyerekek játszva tanulnak.
És ha a gyerekek játszva tanulnak, akkor a játék a munkájuk gyerekkorukban.
Vagyis a játszó helyüknek alkalmas munka- és tanulókörnyezetnek kell lennie. "
(Szomora Virág, Játékminimalizmus: https://www.gordontrening.hu/post/játékminimalizmus-avagy-a-környezetmódosítás-varázsereje)
🩷A közös játék millió jó lehetőséget kínál a kapcsolódásra, a pozitív kommunikációs és kapcsolati minták kialakítására, megerősítésére.
🩷A legjobb, ha megfigyeljük, mi érdekli gyermekünket, és megpróbálunk csatlakozni hozzá. A játék a gyerek felségterülete, hagyjuk nála az irányítást!
🩷Játék közben az Értő Figyelem és az Én-üzenetek gyakorlására is számos lehetőségünk van
"Látom ezt igazán évezed!"
"Hű de bosszant téegd, hogy nem sikerül..."
"Nagyon tetszik nekem, mennyi sok építőt pakoltál egymásra!"
"Na ezt meg én nem is értem... De nagyon érdekel, hogyan kell játszani vele."
🩷A minőségi időtöltés, a kétszemélyes idő is kiemelt fontosságú a szülő-gyerek kapcsolatban. Ez a felismerés sok "AHA" pillanatot eredményez tréningjeinken. Az időt a gyermek érdeklődésének megfelelő tevékenységgel töltsük, közben pedig kitüntetett figyelmünkkel forduljunk felé, zárjuk ki a külvilágot!
