⭐️A megengedő nevelés és a konfliktus⭐️
Mi van akkor, ha azt hisszük, hogy a gyerekek eredendően jók, és legbelül tudják, mi a legjobb számukra? Vagy mi van akkor, ha egyszerűen belefáradtál a konfliktusokba, és úgy döntesz, hogy hagyod, hogy a gyerekek azt csináljanak, amit akarnak? Mindkét attitűd megengedő szülői stílus használatához vezethet.
Ha a megengedő stílusú szülők és gyerekeik konfliktusba keverednek, a megoldás általában a gyermeken múlik. A gyerek “nyer”, a szülő “veszít”. Ezzel a megközelítéssel az összkép megfordul, és a szülő elkezdhet neheztelni a gyerekre. A megengedő szülői stílus hatására a gyerekek hajlamosak önközpontúbbá válni, kevésbé képesek önszabályozni.
Érdekes módon, mint a nagyon tekintélyelvű szülők gyermekei, a túlzottan megengedő szülők gyermekei is elszalasztják a lehetőséget, hogy megtanuljanak két alapvető életkészséget: az empátiát és az önfegyelmet. Egészséges határok nélkül a gyerekek nem építenek ki önmérsékletet vagy önfegyelmet, amelyek minden sikeres törekvés alapját képezik. Az empátia és önfegyelem nélküli gyermek küzdelmes életre van ítélve.
Bár sok szülő be van zárkózva a győztes-vesztes módszerek börtönébe, a II. Módszer követői nemigen hajlandók átváltani a tekintélyelv bevezetésére, mivel vagy életfelfogásuktól idegen a hatalomgyakorlás, vagy egyszerűen személyiségük nem engedi, hogy a szükséges erőt felvillantsák a gyerek előtt, illetve hogy konfliktusba keveredjenek.
A tanfolyamainkra kerülő szülőknek leggyakrabban az a fő gondjuk, hogy nem tudnak kitörni az I. vagy a II. Módszer rabságából, vagy akár a kettő közötti ingázásból, mivel nem ismernek más konfliktusmegoldási módszert, csak ezt a két meddő, győztes-vesztes szereposztású eljárást. A legtöbb szülő nemcsak annak van tudatában, hogy milyen módszerrel él leggyakrabban, de azt is tudja, hogy mindkettő hatástalan. Úgy tűnik, tudják, hogy bajban vannak, bármelyik módszert alkalmazzák is, de nincs ötletük, hol keressék a kiutat. És többségük hálás, ha kiszabadulhat önnön csapdájából.
❤️VAN KIÚT A TEHETETLENSÉGBŐL ÉS KUDARCBÓL!
Comments