Jognyilatkozat:  A Gordon módszer jogvédett. Gordon tanfolyamot kizárólag a kaliforniai Gordon Intézet kiképzett oktatói tarthatnak, Magyarországon és a határon túli magyar lakta területeken a Gordon Kiadó Magyarország Kft. és a LET Hungary Kft., mint nemzeti képviseletek, keretein belül. 

Adatkezelési szabályzat

© 2020 by Gordon Kiadó Magyarország Kft. Proudly created with Wix.com

  • Virág Szomora

Tapintható tisztelet


Sokszor hallom ezeket a mondatokat: „Semmi tekintélyem nincs a gyerekem szemében.” „Nulla respektem van otthon.” „A gyerekem nem tisztel engem.”


De vajon honnan ered a tisztelet? Hogy tanulják meg a gyerekek, hogy hogyan kell valakit tisztelni? Egyáltalán, mi a tisztelet? Milyen tekintélyre vágyik a szülő?

Nagyon fontos kérdések ezek, melyek fejtegetésével órákat, napokat is eltölthetnénk. És el is töltünk, Szülői Tréningjeinken a hatalom, a tekintély és a tisztelet – mint értékrendi terület – fontos témák.

Az alábbi cikk a tiszteletről – mások és saját magunk iránt – szól, valamint arról, hogyan tanulják meg a gyerekek a tisztelet fogalmát. Mint legtöbb alapvető értékrendünket, ezt is viselkedési mintánkkal adjuk át gyermekeinknek. De vajon azt a mintát mutatjuk, amit szeretnénk, ha követnének? Az egymás iránti tisztelet úgy alakul ki kapcsolatunkban, ha már a legelején megmutatjuk nekik, hogyan kell csinálni – már egészen kicsi korától tisztelettel bánunk velük.

Megkérdezed vagy csak felnyalábolod?

„Mindannyian meghívást kaptunk a sógorom esküvőjére, a kisfiam, Nicky is. Büszkén mondhatom, hogy a ceremónia kezdetén Nicky egyedül végigvonult a széksorok között, pedig senki nem gondolta, hogy egyáltalán érteni fogja, amit kérünk tőle. Mikor épp a bevonuló végén járt és eljött az ideje, hogy elkanyarodjon és helyet foglaljon, a menyasszony vendégei közül valaki felé nyúlt és kezét röviden rátette Nicky fejére, ahogy épp elhaladt mellette. Ez a mozdulat kizökkentette Nickyt az elmélyült koncentrálásból és hirtelen tudatosult benne: csupa idegenekkel van körülvéve, egyikük pedig épp megérintette. Ekkor eltört nála a mécses. Tanulságos lecke volt ez sokunknak arról, hogy még a legkisebbek személyes terébe se másszunk bele. Amikor később a férjemmel az esetet tárgyaltuk, eszembe jutottál, Janet. Mit gondolsz ezzel kapcsolatban?” – Caroline


Azon morfondírozom, a gyerkőcöknek tán egy figyelmeztető táblát kellene viselniük: „Figyelem, lehet, hogy ennivalóan cuki vagyok, és úgy tűnik, lazán viselkedem, de komoly esély van rá, hogy éppen maximálisan benne vagyok valamiben. Ezért és még sok egyéb okból, kérem, fogja vissza magát és ne érjen hozzám.”

Miért is vesszük természetesnek, hogy jogunk van gyürködni a gyerekeket? Minél kisebbek, annál inkább feljogosítva érezzük magunkat, hogy az engedélyük nélkül simizzük, csipkedjük vagy épp a karunkba vegyük őket. Úgy érzem, kissé megfordult velünk a nyereg a lovon.

Magam is érzelmes, ölelgetős, túláradó ember vagyok, tán túlságosan is. Megesik, hogy átölelek valakit, akivel csak az imént találkoztam és gyakran érintem meg mások vállát, hogy kifejezzem szimpátiámat, törődésemet, együttérzésemet.

Viszont minél kisebb egy gyerek, annál kevésbé képes ez ellen tiltakozni, határt húzni: „nem”-et mondani, tiltón ránk tekinteni vagy minket magától eltolni. A kicsik képtelenek olyan finom jelzéseket közölni, melyekkel kifejezhetik, hogy „valami nem esik jól”, „ez még túl korai, nem is ismerlek”,„megzavartál, kizökkentettél”satöbbi.

Sokan hiszik, semmi gond azzal, ha a bébiket, totyogókat lerohanjuk, levegőbe himbáljuk, csiklandozzuk, csipkedjük, lebirkózzuk, gyömöszköljük, hömbölgetjük, egyszóval jól megszeretgetjük. Úgy tűnhet, ők is élvezik a dolgot. Fontos tudnunk, hogy amikor mi mosolygunk és nevetünk, akkor a kisbabák ezt önkéntelenül is visszatükrözik. Istenként tisztelnek minket, ezért sportszerűen elnyomják finomabb ellenérzéseiket.

Ki ne szeretné gyermekét biztonságban tudni? Elérni, hogy kellő magabiztossággal kiálljon magáért, tisztelje mások és önmaga határait, személyes terét?

A helyzet az, hogy minden egyes interakció, amit átél, tanít neki valamit arról, hol a helye a világban, milyen bánásmód illeti, és hogyan kell másokkal bánni. Gyermekeink annyi tiszteletet tanulnak meg elfogadni, elvárni és kivívni, amennyit mi nyújtunk, biztosítunk nekik.

Az érintés alapvető igény a babáknál, ez egy percig sem kérdés, csak nem mindegy annak mikéntje. A kisgyermek specialista, Magda Gerber sok kritikával szembesült, mikor azt javasolta, kérjük babáink engedélyét, vagy legalább figyelmeztessük őket előre, ha szeretnénk felvenni őket karunkba-ölünkbe. Akkor is, ha éppen a síró porontyot készülünk felkapni. Magda úgy véli, a kicsik is képesek döntéseket hozni és szükségük is van erre, csak választási lehetőséget és egy kis időt-teret kell nekik biztosítani ehhez. Csecsemőink még körültekintőbb eljárást igényelnek, mert ők nem képesek még szavaikkal visszajelezni. Sokan értik félre Gerbert és látják úgy, ellenzi, hogy felvegyük a piciket, holott csupán arra kér, extra érzékenyen és tisztelettel közelítsük meg őket.

Alapvető fontosságú, hogy gyermekeink megtanulják, ők önmaguk urai, joguk van személyes terüket megvédeni, másokkal tiszteletben tartatni. Ez nem olyasmi, amit majd 3-4 évesen elmagyarázunk nekik és ráérnek megtanulni, ez csak a mi bánásmódunk által fog beléjük ivódni. Társadalmunk nem tart még ott, hogy ilyesmire tudja őket szocializálni, maximum a figyelmeztető táblákat képes egyelőre elolvasni.

(Janet Lansbury on May 11, 2012)

Forrás: http://www.janetlansbury.com/2012/05/please-dont-handle-the-children/

#elfogadás #gyereknevelés #tisztelet #tekintély #Gordontréning #Gordonmódszer #szülő #gyerek #irányítás #családibéke

191 megtekintés
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now